Rókaevolúció

Az észak-amerikai és az eurázsiai vörös rókák körülbelül négyszázezer éve elkülönültek egymástól – derül ki több mint ezer egyed apai, anyai és mindkét szülői ágon öröklődő DNS-ének vizsgálatából. A vörös rókák őshazája a Közel-Kelet, hozzávetőlegesen 1,15 millió éve itt élt az összes róka közös őse. Innen jutott el a faj Szibériáig, ahol egy kis csoport átkelt a Bering-szoroson és benépesítette Észak-Amerikát.

Az eredmény kissé meglepte a kutatókat. Az anyai ágon öröklődő mitokondrium korábbi elemzései azt sugallták, hogy a két populáció még ötvenezer évvel ezelőtt is kapcsolatban állt egymással. Valójában azonban ekkor csak néhány egyed jutott át Ázsiából az amerikai kontinensre, ami nem akadályozhatta meg, hogy a két populáció genetikailag szétváljon. Az eredmények alapján a kutatók szerint érdemes fontolóra venni, hogy az észak-amerikai és az eurázsiai-afrikai rókák (újra) két külön fajba tartozzanak. Váratlan volt az is, hogy a róka nem csatlakozott az Amerikát meghódító ragadozó fajok két nagy (1 millió, illetve 75-11 ezer évvel ezelőtti) hullámához, hanem időben a kettő között lépte át a határt.

A vörös róka a szárazföld legelterjedtebb ragadozója, sőt valószínűleg nincs nála elterjedtebb szárazföldi emlős sem (leszámítva az embert, természetesen). Közel 70 millió km2-t népesített be. Az új eredmény nem csak a rókák őstörténetét helyezi új megvilágításba, hanem azt is segít megérteni, hogyan formálja a klímaváltozás a fajok elterjedését.