A főzés megjelenése, körülbelül négyszázezer évvel ezelőtt,
mérföldkő lehetett az emberek fejlődéstörténetében. Nemcsak azért, mert emészthetőbbé
tette például a húsféléket, hanem azért is, mert semlegesítette az azokban élő
sokféle káros organizmust.
Az emberek és a csimpánzok közös őse öt-hétmillió éve élt.
Vajon már ő is rendelkezett azokkal a képességekkel – önkontrollal, tervezéssel,
ok-okozati viszonyok felismerésével ̶ , amik szükségesek a főzés (sőt, a
művészetek, a nyelv és a technológiai fejlesztés) kialakulásához?
Az őst már aligha tudjuk megvizsgálni ebből a szempontból,
de legközelebbi rokonainkat igen. A csimpánzok persze nem tudnak főzni, erre
hiába várnánk. Viszont világosan megértenek olyan folyamatokat, amik szükségesek
a főzéshez. Jobban szeretik a főtt ételt a nyersnél, képesek várni addig, amíg
egy étel megfő, és raktározzák, majd átadják a nyers ételt abban az esetben, ha
cserébe megfőve kapják vissza. A főzéstől tehát alapvetően csak két tényező
tartja őket vissza. Egyrészt nem képesek kontrollálni a tüzet, másrészt a
szakács nem bízhat abban, hogy társai az összegyűjtött táplálékot nem lopják
el, amint ő hátat fordít. A különböző mentális képességek mellett a társakba
vetett bizalom is elengedhetetlen része a főzésnek.
KUBINYI ENIKŐ
