De nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Hiszen a farkasok nem a
majmokat eszik meg, hanem az általuk felriasztott és megzavart rágcsálókat.
Előfordul, hogy kölcsönös előnyök miatt több faj alkot közös
csoportot, gondoljunk csak a szavannán legelésző zebrákra és struccokra. A
struccok remekül látnak, könnyen megpillantják a ragadozókat. A zebrák viszont
kiválóan hallanak. Bármelyikük kezdi el a menekülést, a többiek követik;
nagyobb az esélyük a megmenekülésre, ha együtt legelésznek. Az azonban
rendkívül ritka, hogy egy növényevő faj egy ragadozóval társulna. Mégis, az
Etióp-magasföld egyik, körülbelül kétszáz egyedből álló barna (más néven dzseláda-) páviáncsoportjában gyakori,
hogy akár több mint egy órán keresztül magányos etióp farkasok bóklásznak a füvet és más növényeket tépdeső majmok között.
Az etióp farkas a világ legritkább kutyaféléje, mindössze
300-500 példány él szabadon.
