Ivadékgondozás a dinoszauruszoknál

A csontokkal ellentétben a viselkedés nem fosszilizálódik, néha mégis marad egy kis nyoma. A Maiasaura arról kapta a nevét, hogy jó anya módjára (a görög „maia” szó magyarul: „jó anya”) fészket épített, óvta tojásait és kikelés után is gondoskodott a kicsinyeiről. Ráadásul évről-évre ugyanoda járt vissza költeni. Mindezt onnan tudjuk, hogy a hetvenes években Montana-ban sok fészakalja tojásra bukkantak a kutatók, egymástól „anyányi” távolságra. A régi és újabb tojások közt frissen kikelt és idősebb kisdinók csontjai is hevertek, vagyis a kicsik hosszabb ideig a fészekben maradtak. A távolságtartásra azért volt szükség, hogy a szomszédos anyák ne lophassák el könnyedén azokat a növényeket, amiket az anyák csemeték etetéséhez behordtak. Ez volt az első lelet, ami arra utalt, hogy a dinoszauruszok a madarakhoz hasonló ivadékgondozást mutattak.

Nem sokkal később egy húsevő dinoszaurusz, a Troodon tojásaira is rátaláltak a kutatók. Az embriók vizsgálata arra utalt, hogy a Troodon fiókák jóval érettebben születtek, mint a Maiasaurák, és ezért azonnal elhagyhatták a fészket. Eleinte semmi nem utalt arra, hogy Troodonok is gondozták volna tojásaikat. Úgy tűnt, hogy a krokodilokhoz és a talegallatyúkhoz hasonlóan a tojásokat betemették, és a külső hőmérsékletre bízták a keltetést.

A Montana és Calgary Egyetem munkatársainak azonban szöget ütött a fejébe, hogy miért lógnak ki félig a tojások az üledékből, ezért kettőt tüzetesebben is megvizsgáltak. A Troodon tojások aszimmetrikusak, akár a madaraké, és hegyesebb végükkel mélyen beágyazódtak a fészakanyagba. A gázcsere pórusokon át zajlott. A teljesen betemetett tojásokon – például a krokodiloknál - egyenletesen oszlanak el a pórusok és ezek mind nagyok, hogy a zárt környezetben is oxigénhez jussanak az embriók. Ezzel ellentétben például egy tyúktojáson, amit a tojó melenget, kicsik a pórusok, hogy a tojásban lévő nedvesség ne párologjon el. A Troodon tojások viszont egyik típushoz sem tartoznak – derült ki nemrégiben. Ugyanis pórusai nem egyenletesen oszlanak el, hanem a tojás tetején csoportosulnak, ahol sokkal nyitottabb a környezet, mint alul. A pórusok kisebbek, mint egy krokodiltojáson, és nagyon jó a vízmegtartó képességük. Ez arra utal, hogy meglehet, a Troodonok nem sokat törődtek a frissen kikelt kicsinyeikkel, de a tojásaikat félig hüllőként, félig madárként gondozták: keskenyebb részét betemették, szélesebb részén pedig kotlottak. Mindez azért érdekes, mert a Troodon a madárszerű dinoszauruszok közé tartozik, vagyis a madárszerű (aszimmetrikus, alacsony pórusszámú és hármas héjszerkezetű) tojás, vele párhuzamosan pedig a kotlás már évmilliókkal előbb kialakult, mint maguk a madarak. Íme tehát a válasz a régi kérdésre: melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? 

Varricchio et al., 2013, Paleobiology