Nem félnek az embertől a szigeteken élő zsákmányállatok, feltehetően
azért, mert nincs emlős ragadozójuk – erre a következtetésre jutott másfél
évszázada Darwin, miután megismerte a Galápagos-szigetek élővilágát. Jusson
eszünkbe a mauritiusi nagy, szelíd galambféle, a dodó is, amelynek utolsó
példánya a XVII. században pusztult el, mert eszébe sem jutott elmenekülni a
holland gyarmatosítók elől, és nem tudott alkalmazkodni a behurcolt
ragadozókhoz.
Amerikai kutatók most megerősítették Darwin megfigyelését.
Minden korábbinál átfogóbb vizsgálatban, összesen öt kontinens, valamint az
Atlanti-, Csendes-óceán, Karib- és Földközi-tenger 66 gyíkfajának menekülési viselkedését
összevetve megállapították, hogy a szigeteken élő gyíkok sokkal közelebb
engedik magukhoz az embereket, mint a rokon fajú szárazföldiek. Az eredmények
szerint minél távolabb él egy gyík a kontinenstől, annál később iszkol el a
közeledő ember elől.
A ragadozók nélküli szigeteken a szelekció azoknak az
egyedeknek kedvezett, amelyek nem vesztegették feleslegesen az idejüket,
energiájukat menekülésre, így a nyugodtabb példányok hagytak maguk után több
utódot. De lehet, hogy más faktorok is szerepet játszottak a viselkedés
átalakulásában, például az, hogy ha egy szigeten kevés a táplálék, a gyíknak megéri
sokáig kitartani egy táplálkozóhelyen, mielőtt menekülőre fogná.