Miért tűri jobban néhány vadállat az emberek közelségét, mint mások?

Milyen fajok tűnnek el ott, ahol sok az ember? Mi történik az állatokkal a sűrűn és a kevésbé lakott területeken? 212 faj vizsgálata szerint a nagy termetű madarak, pelikánok, sirályok,  sokkal jobban tűrik az emberi zavarást, mint a kisebbek, például a kolibrik.
Amikor egy vadállat először találkozik emberrel, úgy reagál, mintha ragadozóval került volna szembe, vagyis elmenekül. De ha rendszeresen találkozik emberekkel, akkor van rá esély, hogy hozzászokik a jelenlétükhöz. Ám a fajok tűrőképessége nem egyforma. Sok kutató közreadta már a megfigyeléseit arról, hogy a különböző területeken élő állatok hány méterre engedik magukhoz közel az embereket, mielőtt elmenekülnének. Ezeknek az összegzésével az a nem meglepő eredmény adódott, hogy a városi környezetben élő emlősök, madarak és gyíkok jobban elviselik az emberek közelségét, mint a vidékiek. Azt viszont senki nem sejtette, hogy a madaraknál a méretnek is jelentős a szerepe. Sőt, épp az a közismert, hogy a nagy méretű állatokat gyakrabban megzavarják az emberek, mint a kicsiket. Ez így is van, de csak a ritkán lakott területeken. A városokban, ahol az ember-állat interakciók többnyire barátságosak vagy semlegesek, a nagy méretű állatok végül megtanulják, hogy az emberek nem veszélyesek. A nagy madárfajokat tehát, épp a toleranciájuk miatt, nem annyira kell félteni az emberek jelenlététől, mint azt korábban hittük, és valószínűleg az ökoturizmus sem jelent számukra veszélyt. A kisebb madarak fennmaradásához viszont nagyon fontos az emberi zavarástól mentes területek megóvása.