Milyen fajok
tűnnek el ott, ahol sok az ember? Mi történik az állatokkal a sűrűn és a
kevésbé lakott területeken? 212 faj vizsgálata szerint a nagy termetű madarak,
pelikánok, sirályok, sokkal jobban tűrik
az emberi zavarást, mint a kisebbek, például a kolibrik.
Amikor egy
vadállat először találkozik emberrel, úgy reagál, mintha ragadozóval került
volna szembe, vagyis elmenekül. De ha rendszeresen találkozik emberekkel, akkor
van rá esély, hogy hozzászokik a jelenlétükhöz. Ám a fajok tűrőképessége nem
egyforma. Sok kutató közreadta már a megfigyeléseit arról, hogy a különböző
területeken élő állatok hány méterre engedik magukhoz közel az embereket,
mielőtt elmenekülnének. Ezeknek az összegzésével az a nem meglepő eredmény
adódott, hogy a városi környezetben élő emlősök, madarak és gyíkok jobban
elviselik az emberek közelségét, mint a vidékiek. Azt viszont senki nem
sejtette, hogy a madaraknál a méretnek is jelentős a szerepe. Sőt, épp az a
közismert, hogy a nagy méretű állatokat gyakrabban megzavarják az emberek, mint
a kicsiket. Ez így is van, de csak a ritkán lakott területeken. A városokban,
ahol az ember-állat interakciók többnyire barátságosak vagy semlegesek, a nagy
méretű állatok végül megtanulják, hogy az emberek nem veszélyesek. A nagy madárfajokat
tehát, épp a toleranciájuk miatt, nem annyira kell félteni az emberek
jelenlététől, mint azt korábban hittük, és valószínűleg az ökoturizmus sem
jelent számukra veszélyt. A kisebb madarak fennmaradásához viszont nagyon fontos
az emberi zavarástól mentes területek megóvása.
