A lábasfejűek, és
ezen belül a tintahalak híresek álcázási és predátor-elkerülési viselkedésükről.
Puha testük, fizikai védőeszközök hiánya miatt különösen sérülékenyek, ezért
létfontosságú számukra, hogy megelőzzék a támadásokat. Ennek egyik módja a
dermedés. Ragadozó közeledésére a tintahal mozdulatlanná válik, fogókarjaival bezárja
a szájnyílását, leáll a légzéssel. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy mindez
csak a vizuális álcázást segíti, de egy új tanulmány szerint van más funkciója
is. Amint lelassul a víz áramlása a kopoltyúkon, 80%-kal csökken az állat
elektromos erőterének feszültsége. Ez pedig megtéveszti a ragadozókat. Valódi
cápákat elektromos készülékkel tesztelve a kutatók úgy találták, hogy a pihenő
tintahalra jellemző feszültség esetén a cápák 20 centiméterről észlelték a
műtintahalat, és az esetek 62%-ában támadtak rá. A dermedt tintahalt
feszültségét kibocsátó készüléket viszont csak 5 centiméterrel közelebbről
vették észre, és jóval ritkábban, 30%-ban lendültek támadásba. A menekülő
tintahalat szimuláló készülékre viszont átlagosan 38 cm-ről reagáltak, és szinte
mindig (94%-ban) utánalódultak. Az elektromos mező megváltoztatása mellett a
szájnyílás letakarása azt is elősegíti, hogy megszűnjenek a víz ki- és
beáramlása által keltett apró nyomáshullámok, amik szintén felkeltenék a
ragadozók figyelmét.
.jpg){kind=link}