„Kukorékol a kiskakas, hajnal akar lenni”

A hajnali fények vagy a kakas belső órája váltja ki a falusi reggelekre jellemző kakofóniát? Japán kutatók a szó szoros értelmében „megvilágították” a problémát, amikor a kakasokat egy hónapon át a napfénytől elzártan tartották. Nem egyedül, hanem négyesével, hiszen a kakasok mások miatt kukorékolnak: így próbálják kijelölni területüket és távol tartani a rivális hímeket. A 12 óráig világosban, 12 óráig derengő fényben tartott madarak két órával a lámpa felkapcsolása előtt kezdték a kukorékolást, ami megfelel a hajnali időnek. De ha folyamatos szürkületben éltek, és már nem volt mihez igazítani belső órájukat, akkor is megtartották 24 órás ciklusukat, és minden nap ugyanakkor kezdtek a legintenzívebb kukorékolásba. A belső órájuk által diktált napjuk végefelé és alvásidőben már sem a kutatók által lejátszott kukorékolás-hangfelvételek, sem fényhatások nem bírták rá a madarakat a hangadásra. Világossá vált tehát, hogy a hajnali kukorékolást a kakasok belső órája szabályozza. Ez a belső óra a külső hatások által kiváltott hangadást is befolyásolja. Persze, ahogy a kakukkos órát is időnként fel kell húzni és beállítani a pontos időt, a kakasoknak is kell valami, amihez igazodhatnak. Ahogy telt-múlt az idő, a szürkületben tartott madarak egyre inkább kiestek a ritmusból, és a kukurikú (pontosabban a kokíkokoh, mert a kakas így szól japánul) egyre változóbb időkben harsant fel.
Az emberek napi működési ritmusát is szabályozza a külső fény. A látóidegből leágazó rostok folyamatosan információval látják el az emberek „mesteróráját”, a hipotalamuszban ülő szuprakiazmatikus magokat. A korai kutatások úgy találták, hogy egy hónapnyi bunkerbéli élet után az emberek napi ciklusa 24 helyett körülbelül 25 órássá alakul, aminek egyharmadát töltik alvással. Azóta kiderült, hogy a beltéri fényforrások módosítják a belső óra működését. Ha az emberek nem tudják szabályozni a fényforrásokat, fel-le kapcsolgatni a lámpákat, akkor majdnem pontosan 24 óra alatt ketyeg le bennük egy teljes nap.  Sok szervünk is rendelkezik belső órával, így például az emésztőenzimek már az étkezések előtt termelődni kezdenek. Egy most készülő ismeretterjesztő film forgatásán a népszerű Quimby együttes alapítótagja hat napot töltött egyedül a föld alatt. Úgy érezte, hogy teljesen elvesztette az időérzékét, és a denevérek reptéből próbálta kitalálni, hány óra lehet, a kamerák mégis azt rögzítették, hogy mindig a nap ugyanazon óráiban ült le enni.