A
hajnali fények vagy a kakas belső órája váltja ki a falusi reggelekre jellemző
kakofóniát? Japán kutatók a szó szoros értelmében „megvilágították” a
problémát, amikor a kakasokat egy hónapon át a napfénytől elzártan tartották.
Nem egyedül, hanem négyesével, hiszen a kakasok mások miatt kukorékolnak: így
próbálják kijelölni területüket és távol tartani a rivális hímeket. A 12 óráig
világosban, 12 óráig derengő fényben tartott madarak két órával a lámpa
felkapcsolása előtt kezdték a kukorékolást, ami megfelel a hajnali időnek. De
ha folyamatos szürkületben éltek, és már nem volt mihez igazítani belső
órájukat, akkor is megtartották 24 órás ciklusukat, és minden nap ugyanakkor
kezdtek a legintenzívebb kukorékolásba. A belső órájuk által diktált napjuk
végefelé és alvásidőben már sem a kutatók által lejátszott
kukorékolás-hangfelvételek, sem fényhatások nem bírták rá a madarakat a
hangadásra. Világossá vált tehát, hogy a hajnali kukorékolást a kakasok belső
órája szabályozza. Ez a belső óra a külső hatások által kiváltott hangadást is
befolyásolja. Persze, ahogy a kakukkos órát is időnként fel kell húzni és
beállítani a pontos időt, a kakasoknak is kell valami, amihez igazodhatnak.
Ahogy telt-múlt az idő, a szürkületben tartott madarak egyre inkább kiestek a
ritmusból, és a kukurikú (pontosabban a kokíkokoh, mert a kakas így szól
japánul) egyre változóbb időkben harsant fel.
Az
emberek napi működési ritmusát is szabályozza a külső fény. A látóidegből
leágazó rostok folyamatosan információval látják el az emberek „mesteróráját”,
a hipotalamuszban ülő szuprakiazmatikus magokat. A korai kutatások úgy
találták, hogy egy hónapnyi bunkerbéli élet után az emberek napi ciklusa 24
helyett körülbelül 25 órássá alakul, aminek egyharmadát töltik alvással. Azóta
kiderült, hogy a beltéri fényforrások módosítják a belső óra működését. Ha az
emberek nem tudják szabályozni a fényforrásokat, fel-le kapcsolgatni a
lámpákat, akkor majdnem pontosan 24 óra alatt ketyeg le bennük egy teljes
nap. Sok szervünk is rendelkezik belső
órával, így például az emésztőenzimek már az étkezések előtt termelődni kezdenek.
Egy most készülő ismeretterjesztő film forgatásán a népszerű Quimby együttes
alapítótagja hat napot töltött egyedül a föld alatt. Úgy érezte, hogy teljesen
elvesztette az időérzékét, és a denevérek reptéből próbálta kitalálni, hány óra
lehet, a kamerák mégis azt rögzítették, hogy mindig a nap ugyanazon óráiban ült
le enni.