Vigyázat, autó!

Az út mellett fészkelő sziklafecskék szárnya rövidebbé vált az utóbbi évtizedekben, és ezzel párhuzamosan az autóbalesetben elhullott madarak száma is csökkent – adta hírül a Current Biology folyóirat. Ha a két jelenség összefügg, akkor az azt jelenti, hogy a madarak a szárnyuk megrövidülésével alkalmazkodtak az autóforgalomhoz. A rövidebb szárnnyal ugyanis könnyebb a légi manőverezés, és gyorsabban lehet vele felrepülni az aszfaltról, így a madarak hatékonyabban elkerülhetik a közeledő autókat. Emiatt nagyobb eséllyel maradnak életben, mint hosszabb szárnyú társaik, és így több rövidszárnyú utódjuk lehet.
A sziklafecskék szívesen tapasztják sárból épült fészküket hidak és autópálya-felüljárók oldalára. Nebraska-ban harminc éve folyik e madarak szociális viselkedésének vizsgálata. A kutatók rendszeresen összegyűjtik az elhullott állatokat, és további mérések reményében megőrzik őket. Így figyeltek fel arra, hogy egyre kevesebb az autóbalesetben elpusztult példány. Míg 1984-ben és 1985-ben 20-20 madár esett áldozatul, az utóbbi öt évben már csak 5-5 példányt találtak évente. Ugyanez idő alatt a madarak száma viszont megduplázódott, az autóforgalom pedig nem változott. Mi lehet az oka a csökkenésnek? Lehet, hogy a madarak megtanulták elkerülni az autókat, de úgy tűnik, más módon is alkalmazkodtak. Kiderült ugyanis, hogy az elütött példányok egyáltalán nem átlagosak, ugyanis hosszabb a szárnyuk. 2012-ben például a sziklafecskék átlagos szárnyhossza 106 mm volt, az elütötteké 112 mm. Harminc évvel korábban azonban az átlagpopuláció szárnyhossza is hasonlóan hosszú volt, az évek során tehát fokozatosan megrövidült. Mivel a hosszabb szárnyú madarak könnyebben áldozatul esnek az autóknak, kisebb az esélyük a szaporodásra, így fokozatosan egyre több a rövidebb szárnyú madár. Mindez arra utal, hogy az autók jelentős szerepet játszottak a madarak túlélési esélyeinek alakulásában.
Nagyon szép példa ez arról, hogy a természetes szelekció már néhány évtized alatt jelentős változásokat hozhat létre. És bizonyíték arra, hogy az élővilág képes alkalmazkodni az ember által okozott környezetváltozáshoz. A kutatóknak pedig jótanács, hogy akkor is érdemes adatokat gyűjteni, ha nem lehet előre tudni, mire lehet majd azokat használni később.