A cápatámadások visszaszorítása nem egyszerű feladat. A mészárlás a statisztikai adatok szerint nem hatékony, tehát rendszerint nem sikerül kiirtani az embert megtámadó példányokat, ráadásul természetvédelmi szempontból is aggályos, mert veszélyeztetett fajok populációiban okoz még nagyobb kárt. A cápaháló rengeteg állatot öl meg, köztük delfineket, fókákat, rájákat, teknősöket és madarakat. A halálos cápatámadások esélye egyébként csekély: az USA-ban évente 0-3 ember hal meg cápatámadás miatt, míg villámcsapástól 76-szor, kutyatámadástól 33-szor, medvetámadástól kétszer annyian. Az ember sokkal veszélyesebb a cápára, mint fordítva, hiszen 25 milliószor több cápát öl meg, mint ahány cápa embert.

Némely tengerpartokon viszont a szokásosnál gyakoribbak a támadások. Brazília egyik 20 km-es partszakaszán 1992 és 2011 között 55-ször támadtak a cápák emberre, amiből 19 halállal végződött. 2004-ben a hét legveszélyesebb cápafaj (tigris-, bika-, feketefoltos, selyem-, karibi szirti-, csipkés pöröly- és nagy pöröly-) kifogására alkalmas horgászzsinórokat helyeztek el kutatók a part közelében. A kifogott cápákat a fürdőhelytől messze újra szabadon engedték. Az eredmény: nyolc év alatt a cápatámadások száma 97%-kal esett. Ugyan a célfajok aránya csak 7% volt a teljes fogásban, és a nem szándékosan foglyul ejtett állatoknak csak négyötöde maradt életben, de veszélyeztetett fajhoz tartozó egyed egyáltalán nem pusztult el. A kutatók szerint ezért jelenleg ez a cápatámadás-csökkentő módszer jár a legkevesebb ökológiai hatással.

Hazin & Afonso, 2014, Animal Conservation