Az óriáspandák étlapja korántsem olyan egyhangú, mint ahogy
eddig feltételezték. Jelentős távolságra fekvő területeket keresnek fel azért,
hogy különböző tápanyagtartalmú növényi részekkel egészítsék ki diétájukat. Májusban
a hegyi bambusz (Bashania fagesii) fehérjében
és kalciumban gazdag, kb 30 cm-es rügyeit fogyasztják 1600 méteres magasság
környékén. Júniusban 2500 m-re másznak, és átváltanak nyílbambusz rügyekre (Fargesia qinlingensis), majd levelekre. Ősz elején, amikor megszületnek a
márciusban-áprilisban fogant pandakölykök, visszaereszkednek 1600 m-re, ahol a nagyobb
kalciumtartalmú hegyi bambuszleveleket eszik – derítették ki hat panda GPS
alapú nyomkövetésével hat év alatt kínai és ausztrál kutatók.
A bambusz tápértéke nagyon alacsony, ezért kevés növényevő
fanyalodik rá. A ragadozó medvefélék családjába tartozó, de vegetáriánussá vált
pandáknak napi 16-17 órán át kell bambuszt rágcsálniuk ahhoz, hogy kielégítsék
tápanyag-szükségletüket, de még így sem mindegy, mikor milyen növényi szövetet
választanak. A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy a mindössze 1600
egyedből álló vad populáció fenntartásához nem elég egyetlen élőhelyet megóvni.
A pandák 20-30 km-es távolságot járnak be a magasan és az alacsonyabban fekvő
erdők között, amik egyaránt nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a szaporodáshoz is elegendő
fehérjéhez és kalciumhoz jussanak a természetvédelem ikonikus figuráiként népszerű
állatok.
