A galambot a tyúkkal, a tevével és a lúddal egyidőben,
körülbelül ötezer évvel ezelőtt háziasította az ember. A galambot nem csak
tápláléknak tartották: ürüléke kiváló bőrcserzéshez, az e-mailek előtt pedig
gyorspostai küldemények kézbesítésében jeleskedett. A II. világháborúban számos
galambot ki is tüntettek e szolgálatuk miatt. Közülük a leghíresebb G. I. Joe, akinek maga London polgármestere
adományozott érdemrendet egy teljes olasz falu és az azt elfoglaló brit katonák
megmentéséért. Hősnek kijáró körülmények között élhetett 18 éves korában
bekövetkezett haláláig.
A házigalamb – pontosabban egy dán fajta – teljes genetikai
anyagának kódját idén januárban hozták nyilvánosságra. 36 más fajtájú és két elvadult, városi galamb
genetikai anyagának vizsgálatával kiderült, hogy az, amit Darwin csak sejtett,
egészen biztosan igaz: a házigalamb őse a szirti galamb. A városi példányok sem
térnek el jelentősen a nemesített fajtáktól – azért is lehet olyan változatos a
küllemük, mert gyakran keverednek a tenyészetekből megszökött és elvadult
példányokkal. Kiderült az is, hogy egyes fajták jellegzetességét, a csinos
tolltaréjt egyetlen gén mutációja okozza.
Azt egyelőre nem tudjuk, milyen gének felelősek a galambok
navigációs képességeiért, de azt régóta sejtjük, hogy a tájra jellemző
infrahangok segítik a tájékozódást. Ez az elképzelés akkor nyert némi
bizonyosságot, amikor 1997-ben egy versenyen 60.000 galamb tévedt el annak
hatására, hogy repülési útvonalukon áthaladt egy Concorde. A repülő
eltorzította az atmoszféra infrahangjait – hullámok, földmozgások, szél, emberi
tevékenység zajából származó, a tájra jellemző, emberi fül által nem
érzékelhető alacsony frekvenciájú hangokat. A sejtést – ami szerint a galambok
infrahang-térkép alapján tájékozódnak – megerősítette egy friss amerikai
kutatás. A Cornell Egyetem galambdúcának tíz évnyi feljegyzése és a környező
tájra jellemző hangterjedési viszonyok modellezése alapján kiderült, hogy
vannak olyan területek, ahol a domborzat megzavarja a hang terjedését, és
emiatt a madarak ott minduntalan eltévednek. Tíz év alatt mindössze egyszer,
1969. augusztus 13-án találtak vissza erről a helyről a dúcba a madarak, amikor
egy hőmérsékleti inverzió miatt (ilyenkor a meleg légtömeg a hidegebb fölé
kerül) a hangok visszapattantak a kibocsátási helyre.
Shapiro et al., 2013, Science
Hagstrum, 2012, J Exp Biol
Shapiro et al., 2013, Science
Hagstrum, 2012, J Exp Biol