Nyáron a levéltetű pisztáciafán lakik. Tevékenységével arra készteti a fát, hogy burjánzó kinövéseket hozzon létre. A tetű ebben él és hozza létre az utódjait szűznemzéssel, vagyis a nőstény saját maga klónjait szüli meg, hím hozzájárulása nélkül.
Az utódok egymás után három testalakot öltenek. Nyár végén egyharmaduk szárnyra kap, és elrepül fűféléket keresni. Leás a gyökerekig, és két újabb testalakot vesz fel, egy kerek, olívazöld formát, majd egy lapos sárga-fehéret.
Három évszakot tölt a rovar a fű gyökerei között. A két testalak átalakulhat egymásba, és mindkettő kapcsolatot ápol hangyákkal, ami gyakori levéltetveknél. A következő nyáron a sárga alak kétféle szárnyas klónt szül. Az egyik elrepül, hogy más füveket keressen, és folytassa a zöld és sárga forma előállítását. A másik pisztáciafát keres, és két további alakot produkál: hímet és nőstényt, amik aztán párosodnak. A nőstény petét rak, ami következő tavasszal kikel, és a ciklus kezdődik elölről.
 |
| (A) Hangyák a kerekded, mézharmatot kibocsátó levéltetű-alakkal. (B) Lapos levéltetű-alakok (ld. nyilak), hangyalárvákkal (C) Lapos levéltetű-alak hangyalárvát szívogat. (D) Testnedv szivárog egy levéltetű által megszondázott hangyalárvából (nyíl) |
Most térjünk vissza a hangyákhoz. A zöld testalak édes mézharmattal eteti a hangyákat, ami cserébe vigyáz rá. Ez nem ritka a levéltetveknél. A sárga néha szintén ad mézharmatot, de sokkal gyakoribb, hogy behúzza a lábait és mozdulatlanná dermed. A hangya ilyenkor megfogja, és beviszi a hangyalárvák közé. A levéltetű itt vámpírrá válik: kiszívja a lárvák testnedveit. Teljesen ugyanazzal a génkészlettel (hiszen klónokról van szó) tehát az egyik iker békés, kölcsönös előnyökre épülő kapcsolatot ápol a hangyákkal, a testvére viszont vérmes ragadozójuk. Az ikrek ráadásul időnként testalakot váltanak.
De miért viszik be a hangyák az ellenséget a járataikba? Azért, mert a sárga testalak három vegyület szagával hangyalárvának álcázza magát. És ő miért teszi ezt? A kutatók szerint elsősorban azért, mert szeretne bejutni a kellemes hőmérsékletű és védett hangyabolyba. Ott viszont nincs mit ennie, így kénytelen a lárvákat fogyasztani.
