A menopauza evolúciója

Szinte minden állat addig szaporodik, amíg meg nem hal. Csak három kivételről tudunk: az ember, a rövidszárnyú gömbölyűfejű delfin és a kardszárnyú delfin (orka) évtizedekig tovább él, mint ameddig a reproduktív korszaka tart. Az orkák 30-40 éves koruk után terméketlenné válnak, viszont akár száz évig is élhetnek.

Az idős nőstények jó nagymamának még jók lehetnek. Azzal, hogy segítik a gyerekeik és unokáik életét, biztosítják, hogy a génjeik tovább öröklődjenek. Bizonyítékot is találtak a kutatók erre a feltételezésre. Például ha egy hím orka tizenhárom éves kora előtt elveszíti az anyját, akkor háromszor nagyobb esélye van arra, hogy a rákövetkező évben ő is elpusztul. De ha harmincéves, és az anyja átesett a menopauzán, akkor tizennégyszer nagyobb a valószínűsége, hogy életben marad. Mit tesz az idős orkaanya a fiáért?

750 órányi videofelvétel elemzésével kiderült, hogy a legfontosabb táplálékukra, a meglehetősen kiszámíthatatlanul felbukkanó lazacokra vadászó orkacsapatokat leggyakrabban idős, már nem szaporodó nőstények vezetik, és a hímek gyakrabban követik az anyjukat, mint a nőstények.

A tapasztalt anya tehát segíti az utódok túlélését, de ez nem elegendő magyarázat a menopauza kialakulására. Az elefántoknál is idős nőstények vezetik a csoportot, ennél a fajnál mégsem áll le a szaporodás. Jelentős különbség a két faj csoportszerkezetében, hogy az ivarérett elefánthímek elhagyják az anyjukat, a nagymama-orkákat viszont gyakorlatilag csak a saját leszármazottaik veszik körül.

A tanulság az, hogy az idős nőstények nélkülözhetetlen tapasztalatai és az utódok csoportelhagyási szokásai egyaránt hozzájárulhattak ahhoz, hogy kialakuljon a menopauza az állatvilágban.