A macskák valószínűleg szívesebben hagyatkoznak a szemükre,
mint az orrukra, ha táplálékot keresnek. Igaz, hogy csak hat macskát teszteltek
brit kutatók egy szakdolgozat elkészítéséhez, de az eredmény eléggé meggyőző: a
hatból négy a vizuális kulcsok alapján döntött, egy szagnyomok alapján, egy
pedig hol így, hol úgy.
Mi volt a feladat? A kutatók építettek egy T-alakú
labirintust a macskáknak, amiben az elágazáshoz két papírnégyzetet erősítettek
a falra. Az egyikre vizuális jeleket tettek, a másikat szagosították. A „pozitív”
vizuális és szagjelek elvezettek a táplálékhoz, a „negatív” jelek nem. Amikor a
macskák – meglepően gyorsan - megtanulták a játékszabályokat, a kutatók
kettéválasztották a jeleket. A pozitív vizuális jel mellé a negatív szagjelet
helyezték, a negatív vizuális mellé pedig a pozitív szagjelet. Ezután kapták a
fent említett eredményt: több macska követte a pozitív vizuális jelet, mint a pozitív
szagjelet.
Ez az egyszerű vizsgálat bonyolultabbak előfutára lehet.
Újdonság, hogy a tesztben nem az volt a kérdés, mire képesek a macskák
érzékszervei, hanem az, hogyan használják őket. Tanulságos az egyedek közötti
különbség is, vagyis lehet, hogy például új gazdához kerülésnél az egyik
macskát jobban megviseli az új otthona szaga és ezért érdemes a korábbi
fekhelyét is vele vinni, másoknál viszont ennek nincs jelentősége.
Érdekesség, hogy az MTA-ELTE Családi Kutya Programjában
nemrég lezárult vizsgálatok szerint a kutyák – még a képzett szagkeresők is –
zárt helyen szintén inkább a szemükkel keresik, hová bújt a gazdájuk, és nem
használják az orrukat.
