Az akvárium lenyűgöző hatása: a kék elme

Forrás: https://www.national-aquarium.co.uk/

Az angliai National Marine Aquarium 555 ezer literes medencéjének fokozatos berendezése során vizsgálták meg brit kutatók, hogy milyen hatással van a látogatókra a csak műnövényekkel beültetett (üres), a félig betelepített, illetve a teljesen berendezett medence látványa. A kutatók a medence előtti nézőtéren meghúzódva lemérték, hogy mennyi időt töltenek ott a látogatók. Ahogy várható volt, a látnivaló bővülésével nőtt a bámészkodásra szánt idő is: míg a műnövényes medence három percig kötötte le a nézőket, a halakkal, gerinctelenekkel betelepített akvárium előtt már átlagosan öt percig álldogáltak.
A kutatók 84 egyetemista hallgatót is rávettek az akvárium meglátogatására (bizonyára nem volt nehéz). Őket viszont nem titokban figyelték, hanem szívritmus- és vérnyomásmérő készüléket helyeztek rájuk, és pszichológiai teszteket töltettek ki velük, ami a hangulatukról, lelkiállapotukról adott képet. Az egyetemisták ugyan az üres medencét is szívesen nézték, de minél több volt a látnivaló, annál érdekesebbnek találták, annál nagyobb élményt adott, és annál szívesebben jöttek volna vissza.
A szívműködés mérése nem járt ennyire egyértelmű eredménnyel. Mindhárom esetben, tehát az akvárium berendezettségétől függetlenül, jelentősen esett a vérnyomás és a szívritmus az első öt percben. A szisztolés (a szív összehúzódásakor mért) vérnyomás kisebb volt a félig és a teljesen berendezett akvárium előtt, mint az üresnél, de a diasztolés (a szívverések közötti szünetben mért) csak a félig berendezettnél csökkent. A teljesen berendezett akvárium tehát tulajdonképpen kevésbé hatott csillapítóan a nézőkre, mint a félig berendezett, éppen azért, mert olyan sok volt benne a látnivaló.
Más tanulmányok is beszámoltak arról, hogy az emberekre megnyugtató hatással van a természet látványa, még ha épített is, mint az akvárium vagy egy park. Jó stratégia tehát, ha az orvosi váróban van egy akvárium is, ami mérhetően csökkenti a szorongást (legalábbis pszichiátriai kezelés alatt álló páciensekben).Alzheimeres betegeknél az ebédlőben elhelyezett akvárium, 8 színes halacskával, 21 százalékkal növelte a fogyasztást, ami miatt csökkentek a betegek ellátási költségei. Az állatkertek akváriumai pedig a jelek szerint nem csak oktatási célt szolgálhatnak, hanem a városi ember lazítását, relaxációját is.
Mi olyan megnyugtató a víz látványában?
Wallace J. Nichols tengerbiológus a Kék elme című könyvében arról ír, hogy a víz meditatív állapotba juttat, amit nyugalom, béke, általános boldogság és elégedettség jellemez. Az agy kipihenheti magát a víz ismétlődő, egyszerű hangjától, a víz látványa pedig segíti az összpontosítást, kiélesíti az érzékszerveket. Megszabadít a „vörös elmétől", az urbanizált, technológiafüggő ember stresszes, szorongó állapotától. A hatáshoz az is hozzájárulhat, hogy a kellemes hőmérsékletű vízbe merülés is 11-18 százalékkal csökkenti a szívritmust. A víz láttán talán ez az érzet is felébred bennünk.

A biofília hipotézis szerint az ember veleszületett hajlama, hogy élőlényekre és életszerű folyamatokra figyeljen, hiszen őseink csak akkor maradhattak életben, ha érzékelték és értették a természet jeleit. Az akváriummal egy darabka természet jelenik meg a szobánkban. Amíg a halak békésen úszkálnak, az elménk pihenhet, hiszen nyugalom van, nincs veszély. A Duna TV-n hosszú éveken át szünetjelhalak közvetítettek "áldást, békességet, nyugalmat, szelídséget" az éjszakai nézőknek. Aki szeretne egy kis kikapcsolódást, vessen rájuk egy pillantást.

Megjelent a Qubit-en, 2019. 03. 04-én.
A szerző az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa, további írásai a Qubiten itt olvashatók.

Ígéretes hatóanyagokat fedeztek fel az időskori memóriazavarok javítására

Ahogy öregszünk, egyre feledékenyebbek és fáradtabbak leszünk. Mi ennek az oka, és megállítható-e az agy öregedése? Február közepén Daniela Kaufer, a Kalifornia Egyetem (UC) professzora az öregedéssel együtt járó kognitív hanyatlás eddig kevéssé ismert mechanizmusát mutatta be Washingtonban, a világ egyik legnagyobb tudományos konferenciáján. Sőt, azt állította, hogy a folyamatot akár vissza is lehet fordítani.
Egy 2002-es vizsgálat szerint az USA 70 év feletti lakosságának 91,3 százaléka „normális” kognitív funkciójú. Egy más módszertannal, 2014-ben végzett vizsgálat viszont arra jutott, hogy a 65 év felettiek közül csak 78,2 százaléknak nincs biztosan demenciája. Ezek a számok biztatóak, ugyanakkor longitudinális vizsgálatok szerint mindössze 4 év alatt a 70 év felettiek felének enyhén, ötödének jelentősen romlik a kognitív teljesítőképessége (ettől még benne maradhatnak a „normális” tartományban).
Közel tízezer, 65 év feletti nő 15 éven keresztül nyomon követésével az derült ki, hogy csak 9 százalékuknak nem változott a mentális teljesítőképessége. Volna tehát igény olyan gyógyszerekre, amelyek adott esetben kis méretük miatt átjutnak a vér-agy gáton, és így idős korban megfiatalítják az agyat.

Mit lehet tenni a vér-agy gát szivárgása ellen?
Mivel a konferenciával egyidőben a közlemény preprint formában is elérhetővé vált, nemcsak a hírekből, hanem részletesen is tudni lehet, mit fedezett fel a Kaufer által vezetett 27 fős kutatócsoport (köztük a feltehetően magyar származású Eszter Mihaly, aki szintén a UC Berkeley-n dolgozik).
A lényeg ezúttal a vér-agy gát, az agyi hajszálerek sejtjei és speciális idegsejtek által alkotott membrán, amely elszigeteli az agyat a vértől, és csak meghatározott tápanyagokat, vérgázokat, valamint apró, főként zsíroldékony molekulákat (például alkoholt) enged át. Ha ez a védelmi vonal megsérül vagy részlegesen áteresztővé válik, a sejtek között megnyíló „lyukakon” keresztül nagyobb méretű molekulák (köztük akár pusztító hatású fehérjék is) átszivároghatnak a vérből az agyba.
Mikroszkópos és MRI-felvételeken látható, hogy idősebb agyaknál megnő a vér-agy gát áteresztőképessége, és emiatt az agyban állandósulnak a gyulladásos folyamatok. A 60 év felettiek fele érintett a vér-agy gát szivárgásában.
Fiatal egereknél öregedésszerű tüneteket idéz elő, ha albumint (a vér egyik legfontosabb szállítófehérjéjét) juttatnak az agyukba, azt imitálva, mintha sérült volna a vér-agy gátjuk. A vér-agy gát áteresztő képessége 20-76 éves emberi, illetve 3-21 hónapos egéragyakban
Az említett kutatócsoport azonban rátalált egy olyan anyagra (IPW-nek nevezik), ami megállítja a gyulladásos folyamatokat, és ezáltal „visszafiatalítja” az egereket. Így az is kiderült, hogy a mesterséges öregedéssel a sejtek nem szűntek meg, csak a gyulladás miatt működtek rosszul. A kutatócsoport most már azt vizsgálja, hogy embereknél is ugyanúgy zajlik-e a folyamat, mint az egereknél. Ha igen, akkor van remény, hogy a kognitív hanyatlás gyógyszer szedésével visszafordítható legyen.
A konferencián egy kanadai kutatócsoport is hasonló eredményrőlszámolt be, csak más megközelítésben. Azokkal az idegsejtekkel foglalkoztak, amelyek különösen sok agyi problémát, köztük memóriaromlást okoznak. Meghibásodásuk esetén az idegsejtek olyan gyenge jeleket adnak ki, hogy szinte láthatatlanná válnak szomszédaik számára.
Etienne Sibille, a Torontói Egyetem professzorának csoportja olyan szercsoportot fedezett fel (benzodiazepin-szerű ligandumokat), ami felerősíti ezeket a gyenge jeleket, így 30 perccel azután, hogy idős egerekbe injekciózták a szert, ők is ugyanolyan fürgén és okosan közlekednek a labirintusban, mint a fiatalok. Napi kezeléssel két hónapon át fenntartható volt ez a hatás. Elképzelhető, hogy a hatóanyagot két év múlva már embereken is kipróbálhatják, de ez még nem jelent garanciát arra, hogy gyógyszer lesz belőle, hiszen az emberi agy sokszor nem úgy reagál a beavatkozásokra, mint a mindössze két évig élő, zsákmányállat rágcsálóké.

Megjelent a Qubit-en 2019. 02. 21-én.
A szerző az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa.

Hányféleképpen lehet megállítani az öregedést?

Fotó: Molnár Attila Dávid

Megduplázódott a várható élettartam a fejlett országokban az utóbbi két évszázadban. Eleinte a csecsemőhalálozás csökkenése miatt növekedett az átlagéletkor, de az 1950-es évektől már nem csak a gyerekkori, hanem a 70 év feletti mortalitás is erősen visszaesett.
Különösen hosszú életre számíthatnak az ún. kék zónák lakói, a japán Okinava, az olasz Szardínia egyes részei, a görög Ikaria, a Costa Rica-i Nicoya és a kaliforniai Loma Linda területén élők. Noha a lakosok genetikailag nem különböznek a környező populációktól, életmódjuknak és intenzív szociális kapcsolataiknak köszönhetően sokáig élnek. Az egészséges étkezés, iskolázottság, a fizikai tevékenység hosszú, egészséges élettel jár, de fontos szerepe van a gyerekkori körülményeknek és a szülők egészségének is.
A különböző korcsoportok egészségi állapotának javulása egyértelműen örömteli civilizációs vívmány. Vegyük észre azonban, hogy a várható élethosszal (lifespan) nem jár kéz a kézben a várható egészséges élettartam (healthspan). 2000 és 2015 között 5 évvel nőtt a várható élethossz, az egészséges élettartam viszont csak 4,6-tal.
Egy átlagos ember élete 16-20 százalékában időskori betegségekkel küzd. A nőknél, az alacsony szocioökonómiai státuszú egyéneknél, az elhízottaknál és a kövéreknél nagyobb ez a szám, ők még hosszabb ideig betegek. Mivel az evolúció nem készítette fel fajunkat a hosszú életre, az idős életkor a halálos betegségek, a rák, az ér- és idegrendszeri betegségek legnagyobb rizikótényezője. A hosszabb élet tehát az időskori betegségek elterjedésével is járt a nyugati típusú társadalmakban.
Az időskori életminőség javítása, a betegségek visszaszorítása nem elérhetetlen cél. A matuzsálem kort megért emberek sokkal tovább egészségesek, mint mások, csak rá kellene jönnünk, miért, és rábeszélni a többieket is a hasonló életstílusra. Továbbá – laboratóriumi kísérletek tanúsága szerint – a genetikai, környezeti és farmakológiai kezelések is drámaian megnövelhetik az egészséges élettartamot különböző fajokban, például az élesztőgombában, fonálférgekben, gyümölcslegyekben, rágcsálókban. Igaz, hogy a laboratóriumi állatok nem élnek addig, mint az emberek, de a molekuláris öregedés mechanizmusa nem sokat változott az evolúció során.
Ikerkutatások és több millió ember adatainak elemzése alapján a várható élettartam heritabilitása 12-25 százalék, tehát ekkora részben magyarázható genetikai okokkal az egyedek közötti változatosság az élethosszban. A 60 éves koruk előtt meghalt szülők és az utódok várható élettartama között ugyan nincs kapcsolat, e kor fölött viszont minél tovább élnek a szülők, annál hosszabb életre számíthatnak a gyerekek is.
Eddig egyetlen gént sikerült azonosítani a kivételesen hosszú életkor hátterében, ez pedig az apolipoprotein E (APOE), amely a koleszterin szállításában játszik szerepet. Azoknál a családoknál, ahol gyakori a hosszú életkor, ritkábban fordul elő szívkoszorúér-betegség, rák és 2-es típusú cukorbetegség, valamint jobban funkcionál az immunrendszerük és az anyagcseréjük. Modellszervezeteknél és matuzsálemkorú embereknél a sejthalálban és autofágiában (sejtes önemésztésben) is szerepet játszó FOXO3A nevű gént hozták kapcsolatba az egészséges öregedéssel.

Az emberi öregedés jellegzetességei és mechanizmusa
Az emberi mortalitási ráta a kamaszkor körül a legalacsonyabb, utána exponenciálisan emelkedik. Eleinte az öregedésnek nincs klinikailag észlelhető jele. A harmadik X-től csökken a csont-, a porc- és az izomtömeg, és növekszik a hasi zsír aránya. Megváltozik a hormonrendszer és a keringés, a vérnyomás, a vérlipidek aránya. Megváltozhat az is, hogyan reagálnak a szövetek hormonokra, például az inzulinrezisztencia esetében. Rugalmatlanabbá válnak az erek, ami kihat a szív és az agy működésére. Ezek az apróbb változások végül összeadódnak és betegségekhez vezetnek.
A 70 év felettiek legalább fele több betegséggel is küzd, és 30 százalékuk öt vagy még több gyógyszert szed. A kórházi beutalók legalább 12 százaléka gyógyszerek (főként véralvadásgátlók, vérnyomáscsökkentők, vércukorszint-szabályozók, nemszteroid gyulladáscsökkentők) mellékhatásaira vezethetők vissza.
A dohányzás, a fizikai tétlenség és a magas alkoholfogyasztás (hetente legalább 14 egység nőknél, 21 egység férfiaknál, ami kb. 1,5-2 liter bornak felel meg) átlagosan öt, kettő, illetve fél évvel rövidíti meg az életet.
Sok megelőzési módszert (intervenciót) próbáltak már ki az öregedés hatásainak lefékezésére. Cukorbetegségre hajlamosak akár 15 évvel meghosszabbíthatják az életüket helyes diéta és kellő mozgás bevetésével, de a magas vérnyomás és az agy térfogatának csökkenése is mérsékelhető az életmód megváltoztatásával. Hatékonynak bizonyult a kalóriabevitel csökkentése, az időszakos koplalás (böjtölés) és a D-vitamin szedése is.
Sajnos azonban nem mindenki reagál egyformán a kezelésekre. A szarkopéniában (izomtömeg-csökkenésben) szenvedő idősek jól reagálhatnak a fehérjében gazdag diétára, míg a középkorúaknál a fehérjében gazdag táplálkozás a rák kialakulásának veszélyét növeli. A keringési zavarok kockázati tényezői megváltoznak, sőt a visszájukra is fordulhatnak az idő haladtával.
Az öregedés sejtes, illetve molekuláris szinten visszavezethető DNS- és fehérjekárosodásokra, elöregedett sejtek felhalmozódására egyes szervekben, állandósult stresszválaszra. Ahhoz, hogy egyénre szabott terápiát alakíthassunk ki, jobban meg kell értenünk, hogy életkortól függően milyen öregedési mechanizmusok játszanak szerepet az egyes szövetekben. Ehhez a modellszervezetek vizsgálata jó támpontot nyújthat.

Mi lassította le az állatok öregedését?A laboratóriumi állatok jóval tovább élhetnek a védett környezet és a jó ellátás miatt, mint vadon élő társaik, és ma már tudjuk, hogy az öregedésük mechanizmusa hasonló az emberéhez. A csökkent kalóriabevitel figyelemreméltóan kedvező hatásúnak bizonyult a rágcsálóknál, de a rhesusmajmok egészsége is javult: csökkent a plazma trigliceridszintje, a cukorbetegség, érrendszeri problémák, szarkopénia, rák gyakorisága és az agytérfogatvesztés aránya.
Bizonyos genetikai bevatkozások is javítottak a laboratóriumi állatok egészségi állapotán. Az inzulinszerű növekedési faktor (IGF) csökkent aktivitása, összefüggésben a sejtek energiaháztartását, fejlődését befolyásoló mTOR (mammalian target of rapamycin) csökkent működésével, növeli az élettartamot élesztőgombákban és egerekben is. Jelenleg családi kutyákon is tesztelik az mTOR működését gátló rapamycin élethossznövelő hatását, a következő lépés már az ember lehet.
A kalóriabevitel csökkentése emberi önkénteseken is hatékonynak bizonyult, de az általános elterjedésére nem sok remény van, tekintve, hogy még az enyhe (10 százalékos) kalóriacsökkentést is kevesen hajlandók betartani. Az viszont nem olyan reménytelen, hogy sokan változtassanak a táplálék fehérjetartalmán (például a vegetarianizmus terjedésével).
Az evés időzítése is fontos tényező. Az egerek és patkányok élethosszának növekedésében nemcsak a kalóriatartalom csökkentése lényeges, hanem az is, hogy naponta csak egyszer kaptak enni, ezért gyakorlatilag másnapig éheztek. Lehet, hogy érdemes visszatérni tehát a böjtölés szokásához. És valóban, a középkorú emberek éhezést mímelő diétája (fehérjében, szénhidrátban és kalóriában szegény, de telítetlen zsírban gazdag) kedvező hatású az egészséget jelző markerekre, például a vérnyomásra.
Az állatkutatások egyre nagyobb jelentőségű iránya a már rutinszerűen alkalmazott hatóanyagok átpozicionálása. Az új gyógyszerek fejlesztése az öregedéskutatásban nagyon kockázatos, mert a klinikai tesztelés során egészséges populációt kellene hosszasan kezelni. Az ismert, törzskönyvezett szerek közül ígéretes a már említett rapamycin (más néven szirolimusz), ami eredetileg szervkilökődés ellen adott immunszuppresszáns, valamint a hasonló everolimusz. A cukorbetegség kezelésében alkalmazott metformin és akarbóz is növeli az élethosszt laboratóriumi állatoknál.
Az állatkísérletek közül ígéretesek a szöveti öregedést befolyásoló kezelések is. A szövetek újraépítésében, a sérülések begyógyulásában fontos szerepe van az elhasználódott sejtek eltávolításának, amit a makrofágok végeznek. Idős korban viszont az elöregedett sejtek felhalmozódnak a szövetekben, és ezzel hozzájárulnak az öregkori betegségek, például az érelmeszesedés, az oszteoartritisz (degeneratív ízületi gyulladás) és a rák kialakulásához.
Az elöregedett sejtek eltávolíthatók, ami egereknél növeli az élethosszt és az egészégesen eltöltött időszakot. Embereknél még nem ismerjük a beavatkozás hosszú távú hatását és mellékhatásait, de átültetendő szerveknél (például a vesénél) már elkezdték ezen a módon javítani a szerv állapotát, és folynak klinikai tesztek az oszteoartritisz, valamint a glaukóma (zöldhályog) kezelésére is. Ígéretesnek tűnik az idős sejtek megfiatalítására az epigenetikai átprogramozás is, egereken már működik az eljárás, és kedvező hatású.
Talán ennél is meglepőbb, hogy az emésztőrendszerben élő mikroorganizmusok átültetése is fiatalító hatású lehet. Ha fiatal halakból középkorúakba viszik át ezeket a mikroorganizmusokat, a középkorúak tovább élnek ahhoz képest, mint amikor hasonló korúaktól kapják a mikrobákat. Embereknél az inzulinérzékenység fokozható azzal, ha sovány donorok székletkivonatát anyagcserezavarral küszködő páciensekbe viszik át. A vámpírtörténetek kedvelőinek pedig arra csillanhat fel a szemük, hogy fiatal egerekből idősekbe átvezetett vér sok elöregedett szövet őssejtjeinek működését javította. Az emberi köldözsinórból származó vér, vérplazma, plazmafehérjék pedig javítják idős egerek hippokampuszának működését (ez az agyterület elsősorban az emlékezésben játszik szerepet).
A beteg idős emberek egyre növekvő aránya nagyon komoly feladatot ró a társadalomra. Ugyanakkor az időskori betegségek kialakulásának kockázata jelentősen mérsékelhető az egészségügyi mutatók folyamatos monitorozásával. Azok, akik igazán szeretnének tenni az egészségükért, már most megtehetik, hogy a kutatási eredmények tükrében, és az orvosi tanácsoknak megfelelően változtatnak az életmódjukon, étkezési szokásaikon.

Megjelent a Qubit-en 2018. 11. 23-án.
A szerző az ELTE etológia tanszék tudományos főmunkatársa.

Búcsú

Három év után megválok az Élet és Tudomány Etológia rovatától, megsokasodott kutatói munkám miatt*. Köszönöm a szerkesztőségnek, elsősorban Gózon Ákosnak a heti hasábot, nagyon szerettem ezt a munkát, sokat tanultam belőle és hiányozni fog!

Kutyakutatás-Ebológia oldalamon továbbra is folytatom a blogolást és szerkesztem a Családi Kutya Program, Family Dog Project facebook oldalakat.

* A kutatás az ELTE Etológia Tanszékén 2016 májusában indul, és az emberrel együtt élő kutyák öregedésének folyamatát vizsgálja viselkedési, genetikai és idegtudományi szinten. A kutatás részeként több mint száz idősödő kutya életét követjük négy éven át. Ehhez várjuk 8 évnél idősebb kutyák gazdáinak jelentkezését, akik rendszeresen részt vennének a Szenior Családi Kutya Program vizsgálataiban. E-mail: seniorfamilydogproject@gmail.com

A kutatásról bővebben a Családi Kutya Program oldalán.

Nincs határ

Aki azt mondja, hogy azért nem ír, mert nem ér rá, az hazudik - vallja Csányi Vilmos professzor, akiről a Nagykutya csillagképben csillagot neveztek el ismeretterjesztő munkájának elismeréseként. Ő szabadságként és egyfajta ajándékként élte meg azt, hogy kutatóként jelentős időt töltött mások munkáinak megismertetésével. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat konferenciájára készülve kerestem meg. 

Minden kutató szembesül azzal a dilemmával, hogy kizárólag saját szakmai cikkeinek megírására összpontosítson, vagy szánjon időt arra is, hogy a tudományos publikációkat a szakmán kívül is megismertesse.  Kötelessége egy kutatónak, hogy ismeretterjesztéssel foglalkozzon?

Miután a társadalom eltartja a kutatót, ezért az viszonzásul elvárhatja, hogy elmesélje, mit csinált.

De hol a határ?

Nincs határ. Egyéni megfontolások szerint dől el, ki mit bír. Van, akinek könnyebb írni, előadni, van, akinek nem megy, rosszul érzi magát. Nem hazafias kötelesség ismeretet terjeszteni, hanem ez jár a társadalomnak. Kényszerítés nélkül, aki erre alkalmas, csinálja, mindenki egyéni sajátosságai szerint. Nem lehet előírni, mint kötelességet. Mikor a Straub laborban dolgoztam, kaptunk egyszer egy olyan feladatot, hogy mindenki írjon a saját munkájáról. Ezért is engem utáltak persze. A vége az lett, hogy „ezek nem tudnak írni, írja meg maga!”. Ennek köszönhettem a szabadságomat. A Sejtbiológia című könyvem előtt Straub azt akarta, hogy fehérjékről kutassak apró dolgokat. Ettől én irtóztam. A könyv kéziratának elolvasása után azt mondta: „Belátom, hogy tévedtem. Magának nem szabad specializálódnia, mert képes sok mindennel átfogóan foglalkozni.”

Ezek szerint Önnek szabadságot adott az ismeretterjesztés?

Miért tűri jobban néhány vadállat az emberek közelségét, mint mások?

Milyen fajok tűnnek el ott, ahol sok az ember? Mi történik az állatokkal a sűrűn és a kevésbé lakott területeken? 212 faj vizsgálata szerint a nagy termetű madarak, pelikánok, sirályok,  sokkal jobban tűrik az emberi zavarást, mint a kisebbek, például a kolibrik.

Amikor egy vadállat először találkozik emberrel, úgy reagál, mintha ragadozóval került volna szembe, vagyis elmenekül. De ha rendszeresen találkozik emberekkel, akkor van rá esély, hogy hozzászokik a jelenlétükhöz. Ám a fajok tűrőképessége nem egyforma. Sok kutató közreadta már a megfigyeléseit arról, hogy a különböző területeken élő állatok hány méterre engedik magukhoz közel az embereket, mielőtt elmenekülnének. Ezeknek az összegzésével az a nem meglepő eredmény adódott, hogy a városi környezetben élő emlősök, madarak és gyíkok jobban elviselik az emberek közelségét, mint a vidékiek. Azt viszont senki nem sejtette, hogy a madaraknál a méretnek is jelentős a szerepe. Sőt, épp az a közismert, hogy a nagy méretű állatokat gyakrabban megzavarják az emberek, mint a kicsiket. Ez így is van, de csak a ritkán lakott területeken. A városokban, ahol az ember-állat interakciók többnyire barátságosak vagy semlegesek, a nagy méretű állatok végül megtanulják, hogy az emberek nem veszélyesek. A nagy madárfajokat tehát, épp a toleranciájuk miatt, nem annyira kell félteni az emberek jelenlététől, mint azt korábban hittük, és valószínűleg az ökoturizmus sem jelent számukra veszélyt. A kisebb madarak fennmaradásához viszont nagyon fontos az emberi zavarástól mentes területek megóvása.

Samia et al., 2015, Nature Communications

kép

A tintahalak elektromosan álcázzák magukat

A lábasfejűek, és ezen belül a tintahalak híresek álcázási és predátor-elkerülési viselkedésükről. Puha testük, fizikai védőeszközök hiánya miatt különösen sérülékenyek, ezért létfontosságú számukra, hogy megelőzzék a támadásokat. Ennek egyik módja a dermedés. Ragadozó közeledésére a tintahal mozdulatlanná válik, fogókarjaival bezárja a szájnyílását, leáll a légzéssel. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy mindez csak a vizuális álcázást segíti, de egy új tanulmány szerint van más funkciója is. Amint lelassul a víz áramlása a kopoltyúkon, 80%-kal csökken az állat elektromos erőterének feszültsége. Ez pedig megtéveszti a ragadozókat. Valódi cápákat elektromos készülékkel tesztelve a kutatók úgy találták, hogy a pihenő tintahalra jellemző feszültség esetén a cápák 20 centiméterről észlelték a műtintahalat, és az esetek 62%-ában támadtak rá. A dermedt tintahalt feszültségét kibocsátó készüléket viszont csak 5 centiméterrel közelebbről vették észre, és jóval ritkábban, 30%-ban lendültek támadásba. A menekülő tintahalat szimuláló készülékre viszont átlagosan 38 cm-ről reagáltak, és szinte mindig (94%-ban) utánalódultak. Az elektromos mező megváltoztatása mellett a szájnyílás letakarása azt is elősegíti, hogy megszűnjenek a víz ki- és beáramlása által keltett apró nyomáshullámok, amik szintén felkeltenék a ragadozók figyelmét.

Bedore és mtsai, 2015

kép